Általános ismeretek

Kabakosok
Több más növény mellett az uborka öntözésével mintegy 20 éven át foglalkoztak a Gödöllői Agrártudományi
Egyetem Kertészeti Tanszékén. Megállapították, hogy 10 év leforgása alatt csupán 2–3 olyan év adódik,
amelyiknek a csapadékviszonyai kielégítik a szántóföldi uborka vízigényét. A hiányzó vízmennyiség általában
150–200 mm között változik.
Tekintettel az uborka páraigényére és a levegőigényes gyökerekre, a gyakoribb és kisebb vízadagú (30–40 mm)
öntözést kell előnyben részesíteni. A 4–5 alkalommal végzett vízpótló öntözésnél sokkal kedvezőbb megoldás
az intenzív termesztési módozatokban alkalmazott csepegtető öntözés, valamint a kis intenzitású, szórófejes
öntözőhálózat. Ezek műkötetésével állandóan tartható a 75% körüli vízkapacitási érték és a levegő kielégítően
nagy páratartalma. Az öntözés a legjobb megoldás a tápanyag-utánpótlásra (fejtrágya kijuttatására). Ha oldat
előállítására nincs lehetőség, akkor közvetlenül az öntözés beindítása előtt kell kiszórni a szemcsés műtrágyát,
amelyet azután a víz a talajba old.
Öntözésre olyan időpontot válasszunk, amikor a talajhőmérséklet 18 °C fölött van. Legjobb a reggeli öntözés,
mert ezután a talajhőmérséklet emelkedő, nem válik hátrányossá a hűtőhatás, továbbá csökken a kórokozók
megtelepedésének veszélye, mert a lomb leszárad.
A vízhiányban szenvedő uborka virágai nem termékenyülnek, a fiatal, már fejlődő termések torzulnak,
görbülnek. A vízellátás a salátafajtákon erőteljes tömeggyarapodásban nyilvánul meg, a berakóuborka-fajták
pedig elsősorban a kötődő termések számának növekedésével s ezek alaktartó, dinamikus fejlődésével
reagálnak. A jó minőségű uborka zöldáru előállításának egyik kulcsa az egyenletes vízellátás, a rendszeres
öntözés.
3.4.8. EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK
A sík művelésű uborka növényápolása a vegyszeres gyomirtás hatásának csökkenésével a gyomok féken
tartására és a talaj lazítására irányul. A sorok záródásáig általában kétszer kell sekélyen kapálni. A lombozat
záródása után a feltörő nagyobb gyomokat 1–2 alkalommal gazolással kell eltávolítani.
Támrendszeres termesztésben a növényeket folyamatosan kell metszeni. Ennek az a célja, hogy a főhajtás
erőteljesen és dinamikus termésképzéssel fejlődjék. Ezért az oldalhajtásokat 40 cm magasságig maradéktalanul,
majd e fölött 2 levél után, később 3–4 levél után visszacsípjük. Ezzel megakadályozzuk a zöld falat alkotó
hajtásrendszer elburjánzását, amely végül is kezelhetetlenné tenné az állományt.
Az intenzív művelésű állományban alkalmazott talajtakarás, számos már említett előnye mellett, visszafogja a
gyomosodást is. Ügyelni kell azonban arra, hogy ha a takaróanyag nagy cellulóztartalmú szalma vagy forgács, a
fokozatosan jelentkező pentozánhatást nitrogénműtrágya adagolásával ellensúlyozzuk.
3.4.9. BETAKARÍTÁS
A uborkatermés betakarítása a termesztés kritikus fontosságú szakasza. Sík művelésű berakóuborkából egy
személy 8 óra alatt 30–40 kg 6–9 cm méretkategóriájú termést tud leszedni. Salátauborkából 300–350 kg a kézi
szedés teljesítménye. A rendkívül nagy kézimunkaerő-igény (800 munkaóra/3–4 tonna berakóuborka) a
termesztés méreteinek szűk keresztmetszete, illetve meghatározó tényezője!
Az uborkát piaci érettségben szedjük, ami a fajtatípustól, illetve a felhasználás módjától függően más-más
méretű és tömegű termést jelent.
A konzerválási célra termelt berakó- vagy csemegeuborka 4-féle méretkategóriában szedhető: 3–6 cm, 6–9 cm,
9–12 cm és kovászolni való (12–14 cm) nagyságban. Az árak a méretkategória szerint alulról fölfelé erőteljesen
csökkennek, az elérhető hozam, illetve a szedési teljesítmény növekedésének megfelelően. A termesztői
gyakorlat a 6–9 cm méretű uborkát és a kovászolni való méretet részesíti előnyben. A sálatauborkát a típusnak
megfelelő méret kifejlődésekor, de még zsenge állapotban szedjük. Nagyon fontos, hogy minden alkalommal
maradéktalanul leszedjük a torz, túlnőtt méretű (selejt) terméseket is, mert ha ezek a növényen maradnak, leáll a
további termésképzés.
A korai szabadföldi salátauborka a vetést követő 60–70. napon, a berakóuborka az 50–60. napon kezd teremni.
A teljes tenyészidő 100–150 nap. A berakóuborkát hetenként három, a salátauborkát hetenként két alkalommal
szedik. Ez egyrészt a minőség biztosítéka, másrészt ezáltal növelhető a növények termőképessége is.
307
Created by XMLmind XSL-FO Converter.