Általános ismeretek

Kabakosok
A sárgadinnye termesztésére, a korábbi véleményekkel ellentétben, a friss, 1–2 éves vetőmag a legjobb. A mag
korának előrehaladtával csökken a csírázási százaléka és a csírázási energiája.
Elterjedt a vetőmag előáztatása. Az előáztatás időtartama és a víz hőmérséklete között szoros összefüggést
találtunk, 20 °C-os vízben 8 óráig, 30 °C-os vízben csupán 2 óráig kell előáztatni. Az előáztatás hatására
jelentősen nő a csírázási százalék, gyorsabb, jobb lesz a kelés. Ebben az esetben az előáztatás összekapcsolható
az előcsíráztatással. A megduzzadt magvakat kivesszük a vízből, enyhén lecsöpögtetjük, majd 30 °C-ra
beállított termosztátba helyezzük. Az előáztatott magvak a termosztátban 6–8 óra alatt 3–5 mm hosszú csírát
fejlesztenek. (Ennél nagyobb csíra nem szükséges, mert azzal már nehézkes dolgozni.) Az előcsíráztatott
magvak addig használhatók, amíg a csíra (gyököcske) nem barnul.
Az előáztatás, előcsíráztatás hatékonysága különböző kémiai anyagokkal tovább javítható. A nemzetközi
szakirodalom a legkülönbözőbb anyagokat ajánlja. Mi is megállapítottuk, hogy a Wuxal, a Regulator 60 és a C
CL 2 a palánták szárátmérőjének, szárazanyag-tartalmának növelésén keresztül javítja azok minőségét.
Előáztatás idején az oxigénellátás levegőztetéssel való javítása szintén jó hatású. Előáztatott vagy előcsíráztatott
magvakat csak nedves talajba vethetünk. Ellenkező esetben fáradozásunk kárba vész.
A szaporítási módokat a termesztéstechnológia típusai szerint csoportosítjuk:
– váz nélküli (kisalagutas) fóliás takarás,
– korai szabadföldi tömegtermesztés,
– állandó helyre vetéses termesztés,
– kései tömegtermesztés,
– magtermesztés,
– téli dinnye termesztése,
– vegetatív szaporítás (oltás, dugványozás).
A váz nélküli (kisalagutas) fóliás takaráshoz, korai szabadföldi termesztéshez minden esetben, a szabadföldi
termesztéshez esetenként földkockás (gyepkocka, tápkocka, cserép stb.) palántát ültetünk. Szabadföldi
tömegtermesztéskor és a többi termesztési módnál állandó helyre vetünk.
Esetenként (főleg nemesítésben, hajtatásban és házikerti termesztésben) sor kerülhet a vegetatív szaporításra is.
Ez utóbbiak közül kiemeljük az oltás, a dugványozás, az embrió- és a szövettenyésztés lehetőségét.
A szaporítási módok közül a legrégebbi a helyrevetés. A régi szakkönyvek az év 100. napját tartották erre
alkalmas időpontnak. Ez azonban csak az ország déli részén kedvező vetési időpont. A vetés idejét a talaj felső
hőmérséklete szabja meg, ha ez eléri a 14–15 °C-ot, vethetünk. A helyrevetés géppel és kézzel egyaránt jól
elvégezhető.
A palántanevelés a legelterjedtebb szaporítási mód. Valamennyi termesztőberendezés-típusban nevelhető
palánta. A típus megválasztását a termesztéstechnológia, az időzítés, a gazdaságosság dönti el.
Sajátos magyar gyakorlat a gyepkockás palántanevelés. Dinnyéseink 1890-től kezdve alkalmazzák. A
gyepkockát korán tavasszal, a fagyok elmúltával vágjuk. Követelmény, hogy a gyepkocka talaja jó szerkezetű,
tápanyaggal kellően feltöltött, megfelelően tömörödött, mégis jó levegőzésű legyen. Ehhez a finom gyökérzetű
Festuca fajokkal benőtt gyep a legalkalmasabb. A tarackoló füvekkel benőtt területen vágott kocka könnyen
szétesik, gyomosít.
A gyepkocka helyettesítését szolgálja a tápkocka. A többi zöldségfajtól eltérően a dinnyének lazább, levegősebb
tápkockát kell készíteni.
Cserépben, fóliatömlőben, műanyag pohárban stb. is jó minőségű palánta nevelhető.
Az elterjedten használt 5×5 cm-es gyepkockákban nagyon nehéz jó minőségű, kellő fejlettségű palántákat
fölnevelni (76. táblázat). Üzemi termesztésben inkább a 8×8 vagy 10×10 cm-es földkocka és a 10–13 cm
átmérőjű cserépméret a legjobb.
271
Created by XMLmind XSL-FO Converter.