Általános ismeretek

Ernyősvirágúak
3.10. Termesztés
Fajták. A pasztináknak hosszú, félhosszú, rövid és kerek répatestű változatai, illetve fajtái vannak. Nálunk
jelenleg a hosszú tenyészidejű, bőtermő Fertődi félhosszú az egyetlen fajta.
A pasztinák a jó víztartó képességű, állandóan nedves, sok tápanyagot és meszet tartalmazó, laza talajokat
kedveli. Kötött talajokon több, de rosszabb minőségű lesz a termés.
Jó előveteményei a kapás növények és a kalászosok. Önmaga és más gyökérzöldség után a közös károsítók miatt
nem célszerű termeszteni.
Vetéshez a talaj-előkészítés mélyszántással, esetleg mélyítő szántással kezdődik, amelyet gondosan el kell
munkálni. Korán vetik, így tavasszal legfeljebb egy simítózásra van lehetőség. Fontos, hogy vetésig a talaj
ülepedett legyen.
Amint a talajra rá lehet menni, kora tavasszal azonnal célszerű elvetni. BALÁZS és FILIUS (1973), valamint
HÁJAS (1976) a vetéshez 30–40 cm-es sortávolságot és 0,5–1,5 cm vetési mélységet, BORISZOVA és
munkatársai (1979) 45 cm sortávolságot és 2–3 cm-es mélységet javasolnak. BURENIN (1980) általában 1–2
cm mély vetést ajánl, de megjegyzi, hogy laza talajokon célszerűbb mélyebbre (3,5 cm-ig) vetni.
A hektáronkénti vetőmagszükséglet 3–6 kg. A pasztinák nagyon lassan csírázik, kedvező esetben a vetés után
14–15 nap múlva kikel, de a kelés akár egy hónapig is elhúzódhat. Amint kikelt és a sorok jól látszanak, azonnal
meg kell kapálni.
Az egyelésre 4–5 lombleveles korban kerül sor. Ezt az állapotot – normális kelés esetén – a vetés után 5–6 hét
múlva érik el a növények. THOMPSON és KELLY (1957) 5–10 cm-es, HÁJAS (1976) 10–15 cm-es
tőtávolságra való egyelést ajánl. BURENIN (1980) kétmenetes egyelést javasol, először 2–3 lombleveles korban
4–5 cm-re, másodszor 5–6 lombleveles állapotban 10–12 cm-re, és egyelés után azonnali fejtrágyázást ajánl.
Legfontosabb tenyészidőszak alatti ápolási munka a gyomok elleni védekezés.
399
Created by XMLmind XSL-FO Converter.