Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
hőmérséklet-növelő hatását képes kiegyenlíteni. A 20. ábrán látható, hogy csupán párologtatás útján mennyi víz
lenne képes a levelek által elnyelt hőenergiát elvonni. A nyári napok déli óráiban gyakori 100 klx megvilágítási
erősségben elnyelt energia elvonásához csak párologtatással mintegy 800 g/h vizet kellene elpárologtatni 1 m 2
levélfelületen. Ez jóval meghaladja a zöldségnövények transzspirálóképességének felső határát, ami fajoktól
függően 100–200 g/m 2 /h körül alakul. Ez a vékony levelű fajokon közel van a levél összes víztartalmához.
20. ábra - A levél által elnyelt sugárzó energia leadásához szükséges párologtatás
intenzitása
Egyébként soha nincs szükség arra, hogy az összes fölösleges hőmennyiségétől párologtatással szabaduljon meg
a növény, hisz egyidejűleg a hőmérséklet-különbségtől függő hőátadás is folyik. Amikor a kettő együtt nem
képes ellensúlyozni a besugárzott energiát, akkor növekszik a növény és a levegő közötti hőmérsékletkülönbség,
ami a légzőnyílások bezáródásakor még nagyobb lesz.
A levelek fajhője (fajlagos hőkapacitás) kb. 10–3 Wh/g/oC. Egy átlagos vastagságú levél fajlagos tömege 250
g/m 2 , aminek víztartalma kb. 90%, tehát mintegy 220 g víz található 1 m 2 levélben.
Minél vastagabb egy levél, annál kisebb a tömegéhez viszonyított felület, annál nagyobb víztartaléka lehet a
párologtatáshoz. Jó példák erre a különféle pozsgás levelű, szárazságtűrő fajok, amelyek azonos besugárzásban
kevésbé is melegszenek fel, a felületükhöz képest nagy tömegük miatt.
Kicsi a relatív levélfelületük a hengeres levelű hagymaféléknek is, ami növeli szárazságtűrő képességüket.
39
Created by XMLmind XSL-FO Converter.