Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
A termesztés során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban a vetés, valamint a szedés és az áruelőkészítés
nagyon munkaigényes technológiai elemek. A munkaerő pedig kevés. Mindez behatárolja a
termőfelület nagyságát.
12.7. Magtermesztés
A retek vetőmag-termesztési technológiája fajtacsoportonként változik. A hónapos és a nyári fajtáké egyéves, az
őszi–téli típusoké kétéves. Az utóbbi esetben az első év a dugványtermő, a második a maghozó év.
12.7.1. SZAPORÍTÁS
A hónapos és a nyári fajták vetésideje március. Minél korábban, de csak akkor vessünk, ha a talajt taposás
nélkül tudjuk előkészíteni. A hosszabb tenyészidejű fajták (őszi–téli típusok) vetésideje pedig július vége,
augusztus eleje.
A művelési mód sík, az elrendezés soros. A sortávolság mindhárom típusnál 40 cm. A magszükséglet
egységesen 8 kg/ha. Egyenletes, jó kelés esetén azonban az állomány sűrű lesz. A normál vetőmagszükséglet –
80%-os használati értékű vetőmag esetében – 4–6 kg/ha. A folyóméterenkénti magszám a nagyobb
gumójúakéból 15 db, a kisebbekéből 22 db.
A vetés mélysége tavasszal 2–3 cm, nyáron 3–4 cm. Vethető bármely vetőgéppel, de a Nibex vagy a hasonló
típusú vetőgépek a legjobbak.
Dugványnevelésre csak az őszi–téli típusoknál van szükség. Hónapos és nyári fajtáknál csak a nemesítők
alkalmazzák.
Az őszi–téli típusokat előző év őszén – a fagyok előtt – föl kell szedni. A szedés végezhető ásóval vagy
kormánylemez nélküli ekével. A dugványokat válogatjuk, szelektáljuk. A lombot késsel 2–3 cm-re csonkítjuk.
Csavarni nem szabad, mert a tenyészőcsúcs könnyen megsérülhet, és a növények tavasszal vontatottan hajtanak.
Az ültetés időpontja március. A korai ültetés a jó termés alapja, ugyanis a retek a gyökérzetét hűvösebb időben
fejleszti, a lombozatát csak később, amikor már melegebb van.
A sortávolság 50 cm, a tőtáv 25–30.
Az ültetést végezhetjük ásóval, de sornyitó eke segítségével is. A mélység nagyon fontos, az a jó, ha a
tenyészcsúcsra legalább 2 cm földréteg kerül.
A retek idegenmegporzó növény. A fajtákat tehát egymástól és a repcsényretektől izolálni kell (a fajtaleromlást
főleg a repcsényretek okozza). A vadrepcével és a fehér mustárral – az eddigi megfigyelések szerint – nem
kereszteződik. Egyéb káposztafélékkel is csak mesterséges beporzással lehet megtermékenyíteni.
Az izolációs távolság 500–1000 m.
Az időben és jól elvégzett szelekció a fajtatisztaság egyik legfontosabb feltétele. Többször meg kell ismételni. A
munka során el kell távolítani a repcsényretket, az idegen fajtájú, a repcsénnyel keresztezett és a korcs
egyedeket.
Idegennek számít az eltérő levélalak (legtöbbször erősen szétterülő lombozat), a sötétlila gumó, a fehér
karógyökér, a sötétlila virág. Ezenkívül el kell távolítani az idő előtt felmagzó egyedeket is.
A gumó alapján való szelekció az őszi és téli típusoknál a legkönnyebb. Ezeket ugyanis a fagyok előtt kiszedjük
és szelekció után tároljuk. A hónapos és nyári reteknél már nehezebb e művelet. Itt a növény külleme segít. 10–
20 gyanús növény kihúzása után azonban megszokja szemünk a különbséget, és biztosan el tudjuk távolítani az
eltérő gyökerű egyedeket.
Növényápolás. Amint a sorok látszanak, az első kapálást azonnal el kell végezni, majd ismételt kapáláskor a
táblát gyommentesen kell tartani. A kapálást vegyszeres gyomirtás esetén is végezzük el, mert a lazításra is
szükség van, és a szelektív szer a keresztes virágú gyomokat nem irtja.
A kapálás csak a magszár kifejlődéséig végezhető. Később már jelentős károkat okozhatunk a kultúrában.
512
Created by XMLmind XSL-FO Converter.