Általános ismeretek

Hüvelyesek
3.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Fényigénye tekintetében hosszúnappalos (napi 12 órát meghaladó világos periódust igényel), és intenzív
megvilágításra van szüksége. Árnyékban, félárnyékban nem fejlődik rendesen. A megvilágítás időtartamának
hosszabbodása fejlődését gyorsítja, erőteljesebbé teszi hajtásainak növekedését.
Hőigénye mérsékelt, növekedéséhez, fejlődéséhez 15–20 °C-ot igényel. Csírázási optimuma 22–25 °C, de már
3–4 °C hőmérsékleten kielégítően, 12–14 °C-on pedig elég jól csírázik. A hideget bírja, mínusz 4 °C-ot még
minden káros következmény nélkül elvisel, mínusz 7 °C-on azonban már károsodik. A nagy meleget nem bírja,
a 30 °C feletti hőmérséklet már kedvezőtlen számára. YAMAGUCHI (1983) a 16–18 °C-on csírázó, 24 °C
feletti havi középhőmérsékletet már nem toleráló zöldségfélék csoportjába sorolja.
Vízigénye a tenyészidőszak alatt – fejlődési állapotától függően – változó. Kezdetben sok vizet igényel, akkor
érzi jól magát, ha a talaj nedvességtartalma eléri a vízkapacitás legalább 70%-át. BORISZOVA és munkatársai
(1979) annyira vízigényesnek tartják, hogy délebbi termőhelyeken termesztését kizárólag öntözött területeken
javasolják. Később csökken nedvességigénye. A magvak érésekor pedig már kifejezetten káros a bőséges
vízellátás, mert csökkenti azok életképességét.
Tápanyagigénye tekintetében kálium, foszfor, nitrogén a mennyiségi sorrend. Kalciumból és magnéziumból
valamivel kevesebbre van szüksége, mint a többi nálunk termesztett hüvelyesnek. BALÁZS és FILIUS (1973)
tápanyag-igényességét hangsúlyozzák. Adataik szerint hektáronkénti 12,5 t hüvelytermesztés 250 kg nitrogént,
130 kg káliumot, 60 kg foszfort és 250 kg kalciumot von ki a talajból. Nagy nitrogénigénye miatt ezért
nitrogénnel való fejtrágyázását is javasolják.
3.3. Termesztés
A termőhely megválasztásával kapcsolatban nálunk különleges szempont nem merül fel, bárhol termeszthető,
ahol erre a talaj alkalmas. E tekintetben pedig a vízgazdálkodás a meghatározó. Kezdeti nagy nedvességigénye
legkönnyebben jó vízgazdálkodású, kötött, középkötött talajokon elégíthető ki, ezért ilyen talajokat célszerű
választani számára.
Ugyanolyan talaj-előkészítést igényel, mint a zöldborsó. A korai vetésidő miatt fontos az időben elvégzett őszi
mélyszántás. Tavasszal, amint a talajra rá lehet menni, az őszi szántás elmunkálása, majd a terület simítózása, a
magágy előkészítése következik.
Legjobb előveteményei a kapás növények, de bármely növény után termeszthető. A lóbab valamennyi növény
számára jó elővetemény.
Hosszú tenyészidejű növény, márciustól július végéig foglalja el a területet.
Magvetéssel szaporítják, a fajta növekedési erejétől függően általában 40–60 cm sortávolságra vetik, 6–10 cm
mélyre. Ikersorosan is termesztik, 50 cm széles és 20 cm keskeny sorok ritmikus váltogatásával (BORISZOVA
et al., 1979).
Célszerű minél korábban, lehetőleg már március elején elvetni, hogy a vízigény szempontjából kritikus fejlődési
szakasza a csapadékban gazdagabb, késő tavaszi, kora nyári időszakra essék. A vetéssel nem szabad késlekedni,
tapasztalatok szerint a március közepe utáni vetés már önmagában is terméscsökkentő tényező.
359
Created by XMLmind XSL-FO Converter.