Általános ismeretek

Ernyősvirágúak
A zeller magtermesztése nálunk jelentéktelen. Kicsi a vetésterülete, így a belföldi forgalom és az export
minimális. Elsősorban a hazai nemesítésű fajták vetőmagját állítjuk elő, a külföldi fajtákat pedig importáljuk. A
import kb. 1 t évenként. Kétéves növény. Az első évben dugványt nevelünk, a második évben fogjuk a magot.
• Az első évben magvetése, palántanevelése majdnem teljesen ugyanaz, mint a fogyasztásra termelt zelleré. A
különbség az ápolási munkában van. Ezek ugyanis a lomb és a gumó szelekciójával bővülnek. A lombszelekciót
a betakarítás előtt szeptemberben, októberben kell elvégezni. Ilyenkor eltávolítjuk a beteg, az eltérő
levélformájú, levélállású és levélszínű egyedeket. A már első évben magszárat hozó egyedeket szintén el kell
távolítani.
A gumószelekciót kiszedés után az áru előkészítésével egy időben végezzük. Ekkor a beteg, sérült gumókon
kívül a fajtától eltérő típusokat is ki kell válogatni. Előkészítéskor különösen fontos, hogy a lomb eltávolításakor
a szívlevelek épek maradjanak. A gumókat ugyanúgy tároljuk, mint a sárgarépát.
• A második évben a dugványokat alapos válogatás után már március elején kiültetik.
A talaj- és a tápanyagigény lényegesen nem változik. A talajművelés is ugyanaz, mint az előző esztendőben.
Ültethető géppel és kézzel. Ma már az előző az általános. Eszközei a palántázógépek, amelyekről a tárcsákat
eltávolítjuk. Az ültetési mélység akkor megfelelő, ha a dugványokra legalább 1–2 cm földréteg kerül.
A művelési mód mindig sík, az elrendezés soros. A sortávolság 50–60 cm, a tőtávolság 30–40. Ennek
megfelelően a dugványszükséglet 5–7 db/m 2 , azaz 50–70 ezer db/ha.
Idegenmegporzású növény, az izolációs távolság 600–1000 m. Szokvány-magtermesztés esetén elegendő a 600
m.
Ápolási munkái a sárgarépa- és a petrezselyem-magtermesztés ápolási munkáival megegyeznek, aratása szintén.
Kivétel talán az, hogy támrendszer mellett is nevelhető. Erre az ad lehetőséget, hogy a vetőmagtermő terület
kicsi.
A betakarítás időpontja augusztus, a várható termés pedig 0,5–0,8 t/ha.
3.7. Pasztinák
(Pastinaca sativa L.)
3.8. A termesztés jelentősége
3.8.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Őshazájaként valamennyi szerző Eurázsiát jelöli meg. THOMPSON és KELLY (1957) európai és ázsiai
eredetűnek tartják, és megjegyzik, hogy a régi görögök és a rómaiak már ismerték és fogyasztották. BALÁZS és
FILIUS (1973) szerint vad alakja Észak-Európától a Kaukázusig, az Uráltól Szibériáig megtalálható.
YAMAGUCHI (1983) arra utal, hogy a Földközi-tenger medencéjének keleti térségében alakult ki, és a görögök
és a rómaiak nemcsak élelmiszer-, hanem gyógynövényként is hasznosították.
Régóta ismert, de mindenütt csak kisebb felületen termesztett, kisebb jelentőségű gyökérzöldség. Nagyobb
arányú elterjedését feltehetően hosszú tenyészideje is gátolja, amely YAMAGUCHI (1983) szerint általában 95–
120 nap, azaz ennyi idő múlva válnak a gyökerek a vetés után betakaríthatóvá. HÁJAS (1976) viszont arra utal,
hogy a nálunk termesztésben lévő fajták tenyészideje 160–180 nap.
A régi feljegyzések a sárgarépa fehér változataként azzal együtt említették, gyakran el sem különítették tőle. A
magyar szakirodalomban LIPPAY volt az első, aki az 1664-ben megjelent Posoni kert című munkájában
egyértelműen megkülönböztette a sárgarépától, és paszternák néven részletesen leírta.
Termesztése mind ez ideig nálunk sem terjedt el nagyobb felületen. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek
elején a konzervipar a mostaninál nagyobb érdeklődést tanúsított iránta, és a petrezselyem pótlására nagyobb
mennyiségű szárítmányt gyártott belőle, ugyanis a szárítmány a petrezselyeménél tetszetősebb, egyenletes fehér
színű.
396
Created by XMLmind XSL-FO Converter.