Általános ismeretek

Fészkesvirágúak
A palántáról való termesztés ápolási munkái megegyeznek az állandó helyre vetésével. A különbség az, hogy a
kiültetett növényeket mindenképpen be kell öntözni, és a ritkítás magától értetődően elmarad. Az ún. beiszapoló
öntözésnek nem a vízutánpótlás a célja, hanem a kiültetett palánták gyökerének a beiszapolása, a levegő
kiszorítása, így a kifogástalan eredés elősegítése. Ültetéskor a palántákat nem szabad túl mélyre rakni, mert az
elősegíti a botritiszes és peronoszpórás betegség elterjedését.
Őszi termesztés csak öntözött körülmények között lehetséges. Az állandó helyre vetett mag a nyári száraz
melegben nem kel ki, a kiültetett palánta is csak erős öntözés után ered meg. Kelesztő öntözésnek 5–10 mm-t, a
tenyészidőben vízpótlás céljából 25–30 mm-es adagokat adjunk.
1.4.7. BETAKARÍTÁS
A fejes saláta termesztésével nagyobb felületen foglalkozó országokban (Kalifornia, Franciaország) már
léteznek betakarítógépek. Nálunk jószerével csak szedőkocsikat alkalmaztak a nagyüzemek, de a termesztés
visszaesésével ezek is használaton kívülre kerültek. Jelenleg kézi vágás után közvetlenül ládába rakják a fejeket.
Sajnos a termesztés színvonala – talajművelés, az ápolási munkák nem előírásszerű elvégzése – nem teszi
lehetővé az egyszeri szedést. Ahhoz, hogy megfelelő tömegű, jól befejesedett termést lehessen értékesíteni, a
fejeket két-három alkalommal kell válogatva vágni. Többek között ez is akadálya a gépesítésnek, ahol a
válogatva szedés nem lehetséges. A kései (nyári) fajták szedését a magszárképződés miatt nem szabad nagyon
elhúzni.
1.5. Hajtatás
A fejes saláta a legrégebben hajtatott növények közé tartozik, és mint primőrt, ma is széles körben fogyasztják.
Tavasszal, március közepétől kezdődik a fő fogyasztási idénye és ez április végéig, május közepéig, a paprika-,
a paradicsom- és az uborkaárak mérséklődéséig tart. Ezzel szemben más országokban – éppen a hajtatása miatt
– egész évben szívesen és nagy mennyiségben fogyasztott zöldségfaj. Nálunk szinte csak fűtött és a fűtés nélküli
fóliás létesítményekben hajtatják, üvegházi termesztése – csekély jövedelmezősége miatt – nem terjedt el.
Érdemes lenne nagyobb felületen is foglalkozni váz nélküli fólia alatti termesztésével, mert esetenként
kedvezőbb áron értékesíthető, mint a fűtetlen fólia alatt termesztett saláta.
1.5.1. PALÁNTANEVELÉS
A fejes salátát csak palántáról hajtatjuk. A magot vagy közvetlenül a tápkockába vetjük, vagy tűzdeljük a
palántát. Drazsírozott mag a tápkockakészítéssel egy menetben is vethető. A tűzdeléshez sűrűn vetünk, ez
végezhető szaporítóládába, illetve közvetlenül a fóliasátor vagy az üvegház talajába. Ilyenkor a pikírozásig
2500–3000 növényt nevelünk fel négyzetméterenként, 3,5–4 g magból. Nagyüzemekben lehetőség van a
palántanevelés teljes gépesítésére. A nagy teljesítményű tápkockakészítő gépekkel 10–180 ezer földkocka
gyártható le óránként, és ugyanennyit vet be a gép pneumatikus magadagolója segítségével. Jó minőségű mag és
megfelelő földkeverék esetén 1–2%-os az olyan tápkocka, ahová nem került mag vagy amelyikben két növény
csírázik ki.
A fejes saláta palántaneveléséhez a zöldséghajtásban használatos legkisebb méretű tápkockákat, a 4 F14 vagy 5×5
cm-eseket használjuk. A növény fejlődése szempontjából ennél nagyobb tápkocka lenne az ideális, de a
tápkocka méretének növeléséből adódó többletköltségek nem teszik gazdaságossá a palántanevelést.
A salátamag csírázásához a legkedvezőbb hőmérséklet a 12–15 °C. Az ennél magasabb hőmérséklet ugyanúgy
káros, mint a 10 °C alatti. 30 °C felett a csírázás megáll, nagyon hiányos a kelés. A palánták kelése, illetve
tűzdelése után a következő hőmérsékleti értékek tartása fontos (SOMOS, 1980):
napos
időben
borús
időben
éjjel 6–8 °C 5–7 °C
nappal 16–18 °C 10–12 °C
szellőzte 20 °C +
415
Created by XMLmind XSL-FO Converter.