Általános ismeretek

A zöldségfélék talajigénye
Szoros összefüggés mutatható ki a gyökérrögzítő közeg mennyisége és a termesztés biztonsága között. Minél
kisebb közegben próbáljuk a növényeket megnevelni, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a folyamatos vízés
tápanyagellátásra. Nagyobb földtömeg jobban képes tolerálni a víz- és tápanyag-adagolás egyenlőtlenségeit,
lassabban szárad ki, több tápanyagot tárol. A jelenleg használt konténerek uborka, dinnye és paradicsom
esetében 5000–10 000 ml/növény, a paprikánál 2500–5000 ml/növény.
A konténer alakja, elhelyezésének módja (álló konténer, fekvő konténer, ágykonténer stb.) elsősorban technikai
és üzemszervezési okoktól függ. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékén
eredményes kísérleteket folytattak fekvő zsákkonténerekkel és kisméretű álló konténerekkel. Az üzemi
termesztésben uborkánál bevált a 10–20 cm magas ágykonténer, paradicsomnál a 60–70 cm széles álló
zsákkonténer.
B) A vízkultúrás – talaj- és földkeverék nélküli – termesztés hosszú múltra tekint vissza, sokáig mint
érdekességet tartották számon, majd mint vizsgálati módszert alkalmazták a tápanyagkutatásban, gyakorlati
jelentősége, üzemi alkalmazása hosszú ideig nem volt. Az 1970-es évek közepétől Hollandiában és Angliában
kezdték a kertészetekben bevezetni. Napjainkban jelentéktelen felületektől eltekintve az uborkát, a
paradicsomot, a paprikát és a tojásgyümölcsöt hajtatják így a holland, a dán, a belga és az angol kertészetekben.
A „hagyományosnak” számító vízkultúrás termesztés esetében egy vastagabb gyökérrögzítő közeget alakítanak
ki. A közeget képező anyagok kémiailag teljesen neutrálisak, kizárólag a gyökerek rögzítését és a tápoldat
vezetését szolgálják. Víz- és tápanyagmegkötő képességük nincs. Ilyen célra általánosan elterjedt a kavics és a
kőgyapot használata. A 20–30 cm vastag gyökérrögzítő közeget valamilyen módszerrel hosszabb-rövidebb
időre, napjában többször is feltöltik, így gondoskodnak a növények víz- és tápanyagigényéről. A gyökerekhez
juttatott tápoldatot újból összegyűjtik, kémiai, fizikai paramétereit ellenőrzik, illetve újból beállítják a növény
számára optimális szintre, majd ismét a gyökerekhez vezetik.
C) Lényegében a vízkultúrás termesztés egyik változata a napjainkban nagy felületen alkalmazott NFT-módszer
(nutrien film technique = tápanyagfilm-módszer). Annyiban különbözik a vízkultúrától, hogy a gyökérrögzítő
közeg alján állandóan vékony tápoldatréteg folyik. Ebből a növények víz- és tápanyagfelvétele folyamatos, és a
vékony tápoldatréteg lehetővé teszi a növény gyökérzetének az állandó levegőzöttségét is. A módszer a
hagyományos vízkultúrához képest kevés tápoldatot igényel, magának a gyökérrögzítő közegnek a felhasználása
is minimális. A kőgyapotot kétévenként cserélik és évente fertőtlenítik, általában gőzzel. A tápoldat összetételét
mikroprocesszorok segítségével folyamatosan ellenőrzik. A mikroprocesszorok – ha szükséges – automatikusan
módosítják az összetételt, a hő- és a fényviszonyoknak megfelelően, programok segítségével beállítják az oldat
töménységét, hőmérsékletét, pH-értékét stb. Az NFT-módszerrel (amely a komputerek irányításával a növények
számára a környezeti feltételeket optimális szintre állítja be) a paradicsomhajtatásban egyes üzemeknek sikerült
elérniük a 45 kg/m 2 -es termésátlagot éves szinten. Ez a termesztési módszer joggal nevezhető iparszerű
zöldséghajtatásnak, a kézi munkák a fitotechnikai és a szedési munkákra korlátozódnak. Igen magas szintű
technikai felkészültséget, nagy szakértelmet, szervezett szaktanácsadó hálózatot és kiépített szervizrendszert
igényel.
48. ábra - Konténeres paprikatermesztés (fotó: KOVÁTS ZOLTÁNNÉ)
82
Created by XMLmind XSL-FO Converter.