Általános ismeretek

Burgonyafélék
maghéjjal együtt jön a felszínre a csíra). Egyes fajták sziklevele estére függőlegeshez közeli helyzetű lesz
(Fehérözön), általában azonban vízszinteshez közeli helyzetűek.
Gyökér. A bolygatatlan (pl. helyre vetett) paprika főgyökeret, azon egyenletesen oldalgyökereket fejleszt. A
fiatalon megsérült főgyökér (tűzdelés, átültetés után) egyenrangú oldalgyökerek tömegét fejleszti ki, ezért az
átültetett paprika gyökérzete bojtgyökérhez hasonlít. Az átültetés után az új gyökerek a főgyökér két szemközti
oldalán függőleges sorban fejlődnek ki (síkban állnak).
A gyökerek többsége a talajfelszín közelében, helyre vetett paprikán 10–15 cm-rel mélyebben helyezkedik el.
Hajtásrendszer. A termesztett fajták a hajtásrendszer alapján két típusba oszthatók, eszerint folytonos
növekedésűeket és csokrosakat (determináltakat) különböztetünk meg.
Fiatalkori vegetatív növekedése folyamán általában a 9–10. levélnodusz kifejlesztéséig mindkét típus elágazás
nélkül növekszik, amíg az első virág- vagy bimbókezdemény meg nem jelenik és ezzel együtt két ágat nem
fejleszt.
A folytonos növekedésű fajták általában kétszer két elágazásig fürtös jellegűen növekednek, az így kialakult
négy ágon pedig bogas jellegűen növekednek tovább, azaz minden újabb noduszon egy virágot, egy tovább
növő és egy tovább nem növő ágat fejlesztve.
A csokros fajták képesek egy noduszon egynél több virágot (csokrot) fejleszteni, és a fürtös, illetve bogas
ágrendszer növekedését ezen a noduszon leállítani. Ettől kezdve az eddig kialakult ágrendszer idősebb részei
fejlesztenek újabb, rövid szártagú, tovább nem növő elágazásokat, általában többesével álló virágokkal. Az,
hogy hányadik elágazásszinttől válik csokros jellegűvé a determinált növekedésű növény, a környezeti tényezők
vegetatív növekedést befolyásoló hatásától is függ.
Levél. A paprika levele ép szélű, nyeles, hegyesedő, kerekded vagy nyújtott ovális alakú. A levél színe a termés
színéhez igazodik, a sötétzöld termésűek levele sötétzöld, a fehér termésűeké világoszöld. Vannak új fehér
fajták, amelyeket a kedvezőbb ellenállást hordozó sötét levélszínre nemesítettek (Tizenegyes).
A folyton növő fajták egységnyi levél- és szártömege saját tömegével megközelítően azonos tömegű termést
állít elő, a csokrosoké a négyszeresét.
Virág. A virágok kétivarúak, 5 (–8) szirmúak, fehérek (C. annuum), tövüknél összeforrtak. A porzók száma 5 (–
8), színűk lila („al” mutáns fajtákon sárga). A porzószálak tövénél mézfejtők vannak. A termő alakja és színe a
terméstípusokhoz megközelítően igazodik, bibeszálban és bibében végződik. A bibeszál hossza genetikailag
meghatározott. A virág önbeporzó, fakultatív (rovarok által közvetített) – idegen beporzással. Több kísérleti
megfigyelés szerint az idegen beporzás mértéke egymással érintkező sorban, egymás melletti növények között
25–30%, közeli, de egymással nem érintkező (szomszédos sorok közötti) növények esetében 5–10%. A távolság
növekedésével az idegen beporzás esélye rohamosan csökken, 50 m felett megszűnik.
Termés. A paprikának bogyótermése van. Valamennyi része gazdasági és termesztési szempontból jelentős. A
bogyótermés alkotórészei: termésfal (összenőtt termőlevelek), központi oszlop a magokkal, rekeszfalak (vagy
erek), csésze, kocsány.
A termésfal a fajtára jellemző alakú termésüreget határolja, a bogyó legfontosabb értékalkotó része
(„húsvastagság”). A termésfalat a külvilág felé az egy sejtsorú epikarpium (epidermisz), a termésüreg felé az
ugyancsak egy sejtsorú endokarpium határolja. Az epikarpium alatt a 4–5 sejtsorú hipodermaréteg található,
amelynek sejtközötti járataiban fajtától függően 1–5 sejtsorrétegben kutin rakódik le. (Az epikarpium- és a
kutinrétegek együtt adják a nehezen emészthető „terméshéj”-at). A hipoderma alatt sok sejtsorban
parenchimasejtek képezik a mezodermaréteget, amelynek a termésüreg felé eső utolsó sejtsora óriássejtekből áll.
A mezodermaréteg a termés fogyasztási szempontból értékes része. A mezodermát a termésüreg felé az egy
sejtsorú, vékony falú sejteket tartalmazó endokarpium határolja.
A központi oszlop a magokkal, az erek egy része, a csésze és a kocsány, az ún. „csuma”, ami nem fogyasztható
hulladék, ezért a termés össztömegéből kis részarányuk a kívánatos. Az ereken (általában középső harmadukban
a legsűrűbben) helyezkednek el a kapszaicint tartalmazó mirigyek. A csésze elhelyezkedése, ízesülése a
termésfalhoz fontos fajtabélyeg. A kocsány alakja határozza meg, hogy csüngő vagy felálló helyzetű-e a termés.
A kocsány egy ízesülési ponton kapcsolódik a növényhez, akkor könnyű a szedés, ha ezen a ponton könnyen
válik le a termés.
200
Created by XMLmind XSL-FO Converter.