Általános ismeretek

Keresztesvirágúak
Az amerikai kontinensre a 19. században került. Jelenlegi legfontosabb termőhelyei Kanada, Észak-Európa
(Skandinávia, Oroszország északi részei), Ázsia északi részei, de termesztik és fogyasztják Írországban, Nagy-
Britanniában is. A rutabaga angol nyelvterületen jelenleg is használt szinonim nevei: swede, swedish turnip,
lapland turnip, turnip rooted cabbage. Az orosz neve: brjukva.
Étkezési célra és takarmányozásra egyaránt termesztik. Humán fogyasztásra párolják vagy pürét készítenek
belőle. Eredetileg fehér és sárga hússzínű típusa volt, de ma már a sárga típus vált uralkodóvá. A hús színe (és
konzisztenciája) főzés után is megmarad.
A rutabaga extenzív művelésű. Elsősorban jó víztartó képességű, termékeny vályogtalajokon és bő
csapadékellátottságú termőhelyeken termeszthető. Csak az ilyen körülmények között előállított répa lesz húsos
és könnyen főzhető. Általában a 6,5 pH érték feletti talajokat kedveli, az 5,5 pH érték alatti talajokat meszezni
kell. Kifejezetten nagy a foszfor- és káliumigénye. Érzékeny a bór hiányára, ilyenkor a húsa megbarnul.
Angliában március elején, közepén vetik, 38 cm-es sortávolságra. A 17 növény/m 2 sűrűséget tartják ideálisnak.
Betakarítására augusztustól kerül sor. Értékesítése csomózva (max. 15 cm átmérőig), illetve ömlesztve,
zsákokban történik. Októbertől tárolják, hagyományos szalma-, és földtakarással (HARDY és WATSON, 1982).
Tárolására optimális a 0 °C körüli hőmérséklet és a 90% relatív páratartalom (NONNECKE, 1989).
THOMPSON és KELLY (1957) a miénkhez hasonló éghajlatú termőhelyeken június végétől kezdődő vetését és
októberi–novemberi betakarítását ajánlják.
BURENIN (1980) Oroszországban a tervezett szedés előtt 90–120 nappal ajánlja a magvetést 45–70 cm-es
sortávolságra, 1,0–1,5 cm mélyen, 1,5–2,0 kg/ha vetőmag felhasználásával. Ugyanitt javasolja palánta nevelését
is tavasszal 40–50 napos, nyáron 30–35 napos időtartammal. Ebben az esetben 6–7 cm-es sortávolságra 2–3
g/m 2 magot kell elvetni 1–2 cm mélyen. Így 1 m 2 -en 400–500 db palánta nevelhető fel.
A rutabaga legkorábban akkor szedhető fel, amikor a megvastagodott szárrész átmérője eléri a 8–12 cm-t.
Tárolásra a növekedésüket már teljesen befejezett gyökereket szedik fel, amelyek 0–1 °C hőmérsékleten, 90–
95%-os relatív levegő-páratartalom mellett 2–4 hónapig tárolhatók (SPITTSTOESSER, 1979).
A fajták tenyészideje erősen eltérő. A koraiak 30–35, a középkoraiak 45–50, a középkéseiek 60–80, a késeiek
90–120 nap alatt érik el a betakarításra érett állapotot. A világon legismertebb, legelterjedtebb fajták az
American Purple Top, a Purple Top Yellow és a Kanadában legnagyobb felületen termesztett Laurentian.
Oroszországban főként a régi orosz Krasznoszejszkaja és az ehhez hasonló Zgoltenüje obolu fajtákat termesztik.
A rutabagát csak téli tárolásra érdemes teljesen beérett állapotban felszedni. Friss fogyasztásra akkor a legjobb,
ha a gyökér még növekedésben van.
12. Retek
(Raphanus sativus L.)
12.1. A termesztés jelentősége
Ősalakjának előfordulási helye vitatott. Egyesek szerint Elő-Ázsia, mások szerint Közép-Kína.
Termesztett változatát már a görögök, a rómaiak és az egyiptomiak is ismerték.
12.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Vetésterülete az utóbbi években jelentősen csökkent a korábbi (1966–70) 800 ha-ról 300 ha-ra. A
nagyüzemekben szabad földön nem termesztik. Ezzel szemben hajtatása igen jelentős. A hajtatott felület
Magyarország 100–120 ha évenként. A hidegtűrők között egyik legjelentősebb hajtatott növényünk.
12.1.2. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
Táplálkozási értékét elsősorban vitamintartalma adja. Található benne C-, B 1-, B 2- és P-vitamin. A C-vitamin
mennyisége főleg a termesztési mód függvénye. A szabad földön termesztett retek gumójában mindig több a C-
vitamin, mint a hajtatottéban. A C-vitamin-tartalom 30–50 mg/100 g között változik (azonos a paradicsoméval).
A reteknek tehát fontos szerepe van a téli és tavaszi vitaminellátásban.
500
Created by XMLmind XSL-FO Converter.