Általános ismeretek

Ernyősvirágúak
március is száraz. A csapadékpótló öntözések száma az időjárás függvénye. Előfordulhat, hogy nincs is rá
szükség, többnyire azonban havonként (május, június és július hónapokban) be kell iktatni egy-egy öntözést.
A gyomirtás lehet mechanikai és kémiai. Az előző már csak ritkán kerül alkalmazásra, mivel kevés a kézi
munkaerő. Előfordulhat azonban, hogy a maghozó évben a gyomirtó szerek hatása elmarad, és ismétlés helyett
inkább kultivátoroznak. A vegyszeres gyomirtás általánosan elterjedt módszer. Az alkalmazható vegyszerek és
azok alkalmazási időpontjai a dugványnevelő évben megegyeznek a fogyasztásra termelt répánál használtakkal.
A maghozó évben is ugyanazok a szerek, csak a műveletek számában van különbség, itt ritkán kerül sor
állománypermetezésre, ugyanis az állomány rövid idő alatt annyira zárttá válik, hogy elnyomja a
gyomnövényeket. Állománypermetezésre a 4–6 cm-es növénymagasság elérésekor kerül sor.
A növényvédelem szintén fontos ápolási munka. Védekezni kell a maggal terjedő betegségek, a levélfoltosság, a
peronoszpóra és a lisztharmat ellen. Gondot okozhat még a sárgarépalégy, a köménymoly (főleg a maghozó
évben) és a levéltetű is.
1.7.1. SZEDÉS, ARATÁS
A dugványok betakarítási ideje október második fele, esetleg november eleje. A lényeg, hogy rövidebb legyen a
tárolási idő, de a répa a tartós fagyok előtt a tárolóba kerüljön. A munkát úgy kell megszervezni, hogy a
dugvány már a szedés napján a tárolóba kerüljön.
A szedés végezhető kézzel vagy géppel. Napjainkban már csak a gépi betakarítást célszerű alkalmazni. Ennek
eszközei a német EM–11 és a holland VICON betakarítógépek. Teljesítményük 0,8, illetve 1,4 ha 10 óra alatt. A
gépek kiemelnek, lombtalanítanak és az anyagot a szállítójárműre juttatják.
Kiszedett dugvány szelektálás és válogatás után kerül a tárolóba. Ugyanúgy válogatjuk, mint a fogyasztásra
termelt anyagot azzal a különbséggel, hogy itt el kell távolítani a fejletlen, a túlságosan fejlett egyedeket, és
kevesebb gondot kell fordítani a földszennyeződés eltávolítására. A kifejlődött egyedeket külön kell tárolni.
Ugyanúgy tároljuk, mint a fogyasztásra termelt répát. Kerülhet hűtő- és normál tárolókba és prizmába. Az
utóbbi a legegyszerűbb és legelterjedtebb módszer.
Az aratás időpontját az ernyők változása jelzi. Akkor aratunk, amikor az első- és másodrendű ernyők magvai
barnulnak, befelé hajlanak és a szár is barnulni kezd. Ennek megfelelően az aratásra július közepétől augusztus
közepéig kerülhet sor. Kezdődik a koraiak és befejeződik a késeiek betakarításával.
A kézi aratás ma már a múlté, a gépi az elterjedt módszer. Ennek eszköze a fűkasza. A levágott termény
kévékbe, a kévék kúpokba kerülnek. A kúpok közepes méretűek legyenek, hogy az utórérés tökéletesebb
legyen. Az utóéréshez 6–8 nap szükséges.
A cséplést kombájn végzi. A veszteség csökkentése végett ponyvát helyezünk alá, és etetőasztallal egészítjük ki.
Elé is ponyva kerül, erre döntik a kúpokat, és a kévék innen kerülnek az etetőasztalra. Próbálkoznak az
egymenetes aratással is. A kombájn teljesítménye 5–8 ha/10 h.
A kicsépelt mag csak 50–60%-os tisztaságú. Ilyen állapotban nem forgalmazható, ezért tisztítani kell (MMT–2,
OSZ–4,5 vagy Petkus Gigant tisztítógépekkel). A mag csak többszöri felöntés után válik tisztává. A vetőmag
előírt nedvességtartalma 14%. Ehhez vékony rétegben kiterítve szárítani kell. Ha utóérlelésre is szükség van,
akkor a szárítást célszerű napon végezni. A várható termés a fajta függvénye. A rövidek átlaga 0,3–0,8 t/ha, a
félhosszúaké 0,4–1 t/ha, a hosszúaké 0,6–1,3 t/ha.
2. Petrezselyem
(Petroselinum crispum) [MILL.] NYM EX A. W. HILL.)
2.1. A termesztés jelentősége
2.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Régóta ismert növény. A rómaiak már fogyasztották. Ősalakjai a Földközi-tenger környékén, Spanyolországtól
Görögországig szinte mindenütt megtalálhatók, de előfordulnak Algériában is.
377
Created by XMLmind XSL-FO Converter.