Általános ismeretek

Hagymafélék
A talajból hiányzó nitrogént célszerű 2–3 részletben, szakaszosan adagolni, őszi mélyszántáskor, az első kapálás
idején és a fejesedés kezdetén. Induláskor inkább ammónia, később nitrát-nitrogén formájában. Foszfort és a
káliumot a szántással tanácsos a talajba művelni.
2.4.4. TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS
A megfelelő talaj-előkészítést a tarlóhántás, a tarlóhántás ápolása (megismételt tárcsázások), valamint a 25–28
cm mélységben elvégzett őszi szántás jelenti. Ültetés előtt kb. 10–15 cm mélyen kombinátorral készítjük el a
vetőágyat.
A szaporítóanyag előkészítése. Csak a tökéletesen beérett, egészségi szempontból kifogástalan, megfelelő
méretű hagymák alkalmasak továbbszaporításra. Tárolásuk kiültetésig száraz, szellős helyen történjék.
Ültetés előtt a szaporítóanyagot átválogatjuk, a megtöppedt, beteg vagy rovarkártétel nyomait mutató, esetleg
kihajtott egyedeket megsemmisítjük.
A fokhagymát két munkafázisban választjuk szét gerezdekre. Kés segítségével először a közös borítóleveleket
távolítjuk el (kaparás), és csak közvetlenül a kiültetés előtti napokban bontjuk szét a hagymát gerezdekre. Az
önállósított gerezdek ugyanis hosszabb ideig nem tárolhatók, mert kihajtanak, a gyökér felőli részük pedig
könnyen penészedik. Az oldalgerezdektől megfosztott középrészt továbbszaporításra nem használják.
A szaporítóanyagot kiültetés előtt célszerű gombás betegségek ellen csávázni.
Az ültetés időpontja az őszi változatoknál általában október közepe. A tavasziakat minél korábban, lehetőleg
még március első felében, amint azt a talaj állapota lehetővé teszi, ültessük el.
Kisüzemekben a sorolóval előre bevonalazott területen 25–28 cm sor- és 8–10 cm tőtávolságra kézzel ültetnek.
Dughagymaszóró géppel végezhető gépi szórás esetén hasonló a területegységre jutó optimális növényszám.
Ilyenkor azonban a növényápoló gépek későbbi zavartalan közlekedése végett minden hatodik sort üresen
hagyunk (szalagos ültetés).
Kísérleti megfigyelések szerint az optimális növényállomány 400–500 ezer/ha (SZALAY, 1983). Így a
szaporítóanyag-szükséglet – 2,5 g gerezdátlagtömeget feltételezve – 1–1,2 t/ha.
Az ültetés mélységét elsősorban a talaj kötöttsége szabja meg, és ez általában 3–6 cm között van. A sekély
ültetést a fokhagyma nem tűri. A gerezdek ilyenkor fokozatosan a talajfelszín fölé tolják magukat, és ezek a
növények később könnyen kidőlhetnek.
A betelepített területet minden esetben könnyű boronával simítsuk el, és az egyenletesebb gyökeresedés végett
hengerrel tömörítsük.
2.4.5. ÁPOLÁSI MUNKÁK
A gyomtalanítás gerincét a hagyományos művelésben a mechanikai gyomirtás képezi. Eszköze a sorközökben
használt kerekes tolókapa. A sorokat hagymakaparó kapirccsal tartják rendben.
A fokhagyma vegyszeres gyomirtása lényegében nem tér el a vöröshagymáétól, de nagyobb körültekintéssel kell
végezni. A levelek vályúszerű hajlataiban ugyanis a gyomirtó szer könnyebben megreked, és mindez növeli a
perzselési veszélyt. Kelés előtt a gyomokat Reglone-nal perzseljük le, preemergensen klórbromuron + propaklór
származékokkal, posztemergensen pedig klórbromuron- vagy klóruxurontartalmú szerekkel permetezzünk.
Hagyományos termesztőtájainkon a fokhagymát nem öntözik. Külföldi tapasztalatok alapján azonban a
termésátlagok jelentősen növelhetők, ha szárazság esetén 2–3 alkalommal 30–40 mm-es vízadagokat juttatunk
ki.
Fontos, hogy a szedést megelőző hetekben az öntözést befejezzük. Ellenkező esetben a hagymák felrepednek, a
gerezdek szétnyílnak, borítóleveleik megfakulnak.
2.4.6. BETAKARÍTÁS
A szedésre érett növények levelei megbarnulnak, elszáradnak. A hagymák külső borítólevelei papírszerűen
elvékonyodnak, az egyes gerezdeket védő héjazat bőrszerűvé válik.
575
Created by XMLmind XSL-FO Converter.