Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
Annál nagyobb lehet a gyökérzet aktív felvevő felülete, minél hosszabbak az egyes gyökerek, minél több a
működő oldalgyökerek száma és minél több a tápanyagfelvételre képes gyökérszőr. A fiatal gyökér csúcsától a
gyökérsüveget, a tenyészőkúpot alkotó osztódó és a megnyúlási övet követően helyezkedik el a gyökérszőrös
zóna, amely a felszívó övet képezi. A gyökérszőrök élettartama csak néhány nap, majd megfelelő körülmények
között, a gyökér csúcsa felé újabbak képződnek. A gyökerek tápanyagfelvételét mikorrhizák is javíthatják, ami
azt jelenti, hogy egyes gombafajok fonalai a gyökér külső szöveteibe hatolva pótolhatják a gyökérszőrök víz- és
tápanyagfelvételét, amiért cserébe a gyökerektől szénhidrátot kapnak.
A gyökér sejtfalán akadálytalanul mehetnek át a tápionok. A beljebb lévő sejtmembránban elhelyezkedő zsírok
és fehérjék már szelektálják az ionokat. A membránkapu működése egy forgóajtóhoz hasonlítható, amin
egyidejűleg lehetséges be- és kijárat egyaránt. Például a gyökér a felvett NH 3
+
helyett H 3+ , az NO 3
–
helyett pedig
HCO 3
–
ionokat cserél. Az azonos mennyiségű káliumot és nátriumot tartalmazó oldatból inkább káliumot
vesznek fel a gyökerek. Így a gyökérben a K-, a talajban pedig a Na-koncentráció lesz nagyobb.
A tápanyagfelvételhez szükséges energiát a levélből a száron át a gyökérbe szállított cukor ellégzésekor
felszabaduló energiából fedezi a növény, amihez oxigén szükséges. Ezért is fontos, hogy legyen elegendő
levegő a gyökerek közelében.
A gyökerek tápanyagfelvétele és a talaj víztartalmának változása következtében a talajoldat tápelemkoncentrációja
folyton változik. A változásban részt vesznek a talaj szilárd alkotórészein adszorbeált ionok is,
amelyek a talajoldat koncentrációjának csökkenésekor oldatba mehetnek, egy, az illető talajra jellemző
egyensúlyi állapot körül ingadozva. Ebben szerepet játszik a talaj hőmérséklete is, amelynek emelkedése növeli
a víz oldóképességét és az ionok mozgékonyságát is.
A K-, Mg-, Ca-, Na-ionok szervetlen kötésből kerülhetnek a talajoldatba, az NO 3- és az NH 4-ionok pedig szerves
kötésből.
A foszfor- és széntartalmú ionok, valamint az NH 4
+
formában lévő nitrogén egy része mindkét fajta kötésből
származhat.
A szervetlen kötésből származó ionok a talajkolloidokhoz kicserélhetően kötött kationok és a vízben oldott
szabad ionok egyensúlyi állapota körül ingadoznak. A szerves kötésből származó ionok felszabadulását, a
talajoldatba való bejutását a mikroorganizmusok lebontó tevékenységének intenzitása szabja meg, ami függ
azok életfeltételeitől (hő, víz, levegő stb.) is. A szerves kötésből származó ionok egy része szervetlen kötésbe
kerülhet a talajrészecskék felületén, így a gyökér számára ismét közvetlenül fel nem vehető formába kerül.
A talajkolloidokon túlnyomórészt kationok vannak adszorbeálva, amelyek a gyökér által leadásra kerülő
hidrogénionnal cserélődnek ki.
A talaj kémhatása a talajrendszer működését és a növények tápanyagforgalmát egyaránt befolyásolja. A
kémhatást a talaj hidrogénion-koncentrációját kifejező pH-értékkel határozzuk meg, ami annál kisebb
számértékű, minél több az oldatban a H+. A talaj túlzott hidrogénion-koncentrációja gátolja a
mikroorganizmusok tevékenységét, csökkenti a talajkolloidok stabilitását és pozitív töltésű tápionok
megkötődését. A túl nagy hidrogénion-koncentráció segíti a káros hatású nehézfémionok bejutását a
talajoldatba. A pozitív töltésű tápionok ilyenkor bekövetkező fokozott oldódása elősegíti azok kimosódását.
A kis hidrogénion-koncentráció (nagy pH-érték) elősegíti a nehézfémek megkötését, de ilyenkor egyúttal romlik
a növények Mn-, Fe-, Cu- és Zn-ellátása is. Az egyes zöldségfélék optimális pH-tartománya a 12. táblázatban
látható.
12. táblázat - A zöldségfélék talajának optimális pH-tartománya
Megnevezés pH Megnevez
és
pH
Karfiol 6,5–
7,5
Takarmánykáp
oszta
5,5–
7,0
Bab 5,8–
7,0
Borsó 6,0–
7,0
61
Created by XMLmind XSL-FO Converter.