Általános ismeretek

Libatopfélék
elszíneződés figyelhető meg. A szár alsó részén dúsabban, felül és középtájon gyérebben található
oldalelágazás.
Levélzetére a heterofília jellemző. A hosszúkás sziklevelek kifejlődése után megindul a tőlevélrózsa
növekedése. Az ezt képező lomblevelek (gazdasági értelemben termés) kerekdedek vagy tojás alakúak, csúcsuk
és válluk lekerekített, rendszerint nem karéjos. A magszáron a tőlevelektől különböző alakú, ún. szárlevelek
fejlődnek, ezek hegyes csúcsúak, karéjosak és a válluk alakja nyílra hasonlít. A termesztett fajták levélszíne a
felvevő piac igénye, illetve a felhasználás célja szerint az egészen világostól a sötétzöldig változhat.
Virága. Kétlaki növény. A porzós egyedek virágzata kettősbog (gomoly), amelyre a négyes szám jellemző. A
nővirágú spenót hajtása leveles, virágzata a levelek hónaljában fejlődő csomókat alkot. A hím virágú egyedek az
elvirágzás után nem sokkal elszáradnak, a nővirágúak termésüket beérlelik, így lényegesen hosszabb életűek.
Termése gömbölyded makkocska, felületén tüskék is előfordulnak. Ezermagtömege 8–10 g, csírázóképességét
4–5 évig is megtartja.
1.2.3. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Hőigény. A termesztési gyakorlatban a spenótot a hidegtűrő növények közé sorolják. A tőlevelek fejlődésének
hőmérsékleti optimuma 15–16 °C körüli. A csírázás már ennél lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten (3–4 °Con)
elkezdődik. A magszárképzés 20 °C körüli hőmérsékleten indul meg, bár ez a megvilágítási idő
hosszúságától is függ. A kicsírázott növények fajtától függően mínusz 4–5 °C-ot is elviselnek átmenetileg.
Tartós, nagy lehűlés a legtöbb fajtát – kivéve az ún. télállókat – elpusztítja.
Fényigény. A magszárképzés 15–16 órás megvilágítás és 18–20 °C-os hőmérséklet hatására indul meg.
Rövidebb megvilágítási idő esetén csak akkor indul magszárba, ha magasabb a nappali hőmérséklet. Az
árnyékot nem tűri, de egyes fajtákon már 8–10 ezer lux fényerősségben intenzív a levélképzés. 12 óránál
rövidebb megvilágításban a virágképzés elmarad, a porzós virágú egyedeken hímnős virágok alakulhatnak ki, de
a pollen csíraképtelen. BIELKA (1965) szerint a 12–13 órás naphosszúság mellett a legintenzívebb a növény
szárazanyag-képzése.
Vízigényét tekintve nem tér el lényegesen a levélzöldségfélék csoportjához tartozó egyéb fajoktól. Rosszabb
vízellátás ellenére is fejlődik. 65%-os vízkapacitású talajon vízhiányból adódó rendellenességekkel nem kell
számolni. Transzspirációs együtthatója 383 (CSELŐTEI, 1965).
Tápanyagigénye. Jelentős mennyiségű nitrogén mellett sok káliumot vesz fel a talajból. Fajlagos
tápanyagigénye nitrogénből 3,5 kg/t, P 2O 5-ból 1,8 kg/t, K 2O-ból pedig 5,2 kg/t, ez valamivel nagyobb a
salátáénál.
A talajjal szemben kevésbé igényes, a szélsőségesen laza vagy túl kötött talajokat nem számítva minden talajon
jól fejlődik.
1.3. Termesztett fajták, fajtakiválasztás
A termesztett fajtákat a morfológiai bélyegek alapján a levél nagysága, alakja, színe és esetleg a mag felülete
szerint szoktuk megkülönböztetni. A levélnagyság általában szoros összefüggésben van a terméstömeggel. A
levél színét a termesztés célja szerint választjuk (friss fogyasztás vagy feldolgozás). A mag felülete lehet sima és
lehet hegyes.
137. ábra - Eszkimó. Az egyik legrégebben termesztett áttelelésre is alkalmas
spenótfajta
527
Created by XMLmind XSL-FO Converter.