Általános ismeretek

Ernyősvirágúak
Szedés. A nálunk termesztett fajtákat a vetés után 160–180 nap múlva szedik. A zellerhez hasonlóan a fagyra
nem érzékeny, ezért késő őszig betakarítható. A növényeket ért hideghatás elősegíti a gyökerekben lévő
keményítő egy részének cukorrá alakulását. Gépi szedésre csak a félhosszú fajták alkalmasak, amelyeket
nagyobb területeken kormánylemez nélkül ekével, illetve cukorrépa-kombájnokkal takarítanak be.
A várható átlagtermés 20–30 t/ha. A lombtalanított pasztinák – a sárgarépához és a petrezselyemhez hasonlóan
– 0–3 °C közötti hőmérsékleten, veremben, prizmában vagy pincében jól tárolható.
Magtermesztése a petrezselyemével megegyező. A dugványokat ősszel a felszedéskor szelektálják, és ezután
visszaültetik. A pasztinák idegenbeporzó növény, ezért a fajták között az előírt izolációs távolságot be kell
tartani. A magvak július végén, augusztus elején egyenetlenül érnek. Az érést a termések barnulása jelzi. A
magvak könnyen peregnek, ezért a magszárakat óvatosan kell levágni. A learatott magszárakat kévébe kötik, és
a táblán kupacokban tárolva 5–6 napig utóérlelik. Ezután kicsépelik és kitisztítják a magot.
A várható magtermés 600–800 kg/ha.
4. Gumós (édes-) kömény
(Foeniculum vulgare var. dulce MILL.)
4.1. A termesztés jelentősége
A gumós édeskömény őshazája Dél-Európa, a Földközi-tenger vidéke. Már a régi görögök és rómaiak is
ismerték és fogyasztották, sőt gyógynövényként is hasznosították. Termesztése és fogyasztása Délnyugat-
Európában századunk elején, fogyasztása Északnyugat-Európában pedig az 1950-es évektől bontakozott ki.
A Földközi-tenger medencéjének nyugati részén, főleg Olaszországban, Franciaországban széles körben
termesztik és fogyasztják, elsősorban nyers salátaként, de főzelékek, levesek, mártások és édességek készítésére,
sőt likőrök ízesítésére is felhasználják. Fogyasztása az utóbbi időben Svájcban, Hollandiában és néhány olyan
északnyugati államban is terjed, ahol szabad földön nem is termeszthető. Ezek az országok szükségletüket
importból vagy hajtatással fedezik.
Nálunk, bár gumós fészik és venkel néven régóta ismert, elterjedni ez ideig nem tudott. Honosításának és
elterjesztésének gondolatát újabban CSERNI (1981, 1984) vetette fel, és a hazai zöldségválaszték bővítésére,
színesítésére ajánlotta.
4.1.1. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
Táplálóanyag-tartalmát a 119. táblázatban közölt adatok szemléltetik. Ezekből látható, hogy energiában
szegény, B 1-, B 2-, PP-vitaminban, továbbá ásványi sókban (kalcium, vas, magnézium, foszfor) közepesen
gazdag, C-vitaminban, az A-vitamin elővitaminjában, karotinban szegény táplálék. CSERNI (1984) illóolajtartalmát
emeli ki, megemlítve, hogy 2–3% esztragolt, 1–2% fenkont, továbbá nyomokban anetolt tartalmaz.
119. táblázat - A gumós édeskömény táplálóanyag-tartalma (100 g fogyasztható
részben)
Megnevezés
Energia
Szárazanyag
Fehérje
Olaj
Szénhidrát
Mennyis
ég
62 kJ
7,0 g
1,1 g
0,1 g
2,6 g
400
Created by XMLmind XSL-FO Converter.