Általános ismeretek

Libatopfélék
Az ültetés végezhető kézzel és géppel. A kézi ültetés segédeszköze a kapa, ásó, esetleg a barázdanyitó eke. A
gépi ültetés a jobb, erre mindkét palántanevelő gép alkalmas.
Ápolási munka a szokásos talajlazítás, a gyomirtás és a növényvédelem. Ezenkívül számításba kell venni az
öntözést is, mivel az száraz tavaszon segíti a gyökeresedést. Fontos munka még az izoláció. A többi fajta, a
cukorrépa, a takarmányrépa, a mangold maghozók és a termesztett céklafajta között a kötelező távolság 1000 m.
Érésideje augusztus első fele. Az érést a magvak barnulása és a középső gomolyok lisztesedése jelzi. Akkor
aratunk, ha a gomolyok kétharmada érett.
Aratható kézzel és géppel. A learatott terményt kévézik és kupacokban 5–7 napon át utóérlelik. Aratáskor
vigyázni kell, mert a mag pereg, ezért a hajnali órákban kell végezni.
Cséplése normál cséplőgéppel vagy kombájnnal történik. Az utóbbi a jobb, mert elmarad a szállítás. Cséplés
után a magot tisztítják és vékony rétegben utóérlelik.
A várható termés 1–1,5 t/ha.
4. Mangold
(Beta vulgaris L. convar. vulgaris provar. flavescens DUCH.)
4.1. A termesztés jelentősége
A Földközi-tenger medencéjének keleti térségéből származik, ősalakja az itt található Beta vulgaris var.
maritima, amelynek első kultúrformája a mangold volt.
4.1.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában népszerű, de ott is csak kisebb felületen termesztett
répaféle. Különösen Franciaországban és Svájcban kedvelik. Két típusa is ismeretes, az egyiknek a levéllemeze,
a másiknak a megvastagodott levélnyele fogyasztható.
A régi görögök mind a lombozatát, mind a répatestét fogyasztották. Termesztésének kezdete az i. e. negyedik
évszázadra vezethető vissza. Dél-európai őshazájából hódító katonák juttatták el északi területekre, és ma már
egész Európában, a Közel-Keleten és Indiában ismert, főként a téli időszakban termesztett élelmiszer és
takarmánynövény (YAMAGUCHI, 1983).
Napjainkban szinte mindenütt ismerik, de sehol sem termesztik nagyobb felületen, nálunk sem tudott mind ez
ideig elterjedni. Elsősorban házikertekben és piacra termelő kertészetek foglalkoznak vele.
4.1.2. TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE
Mind a levéllemezében, mind a levélnyelében találhatók szerves savak, elsősorban almasav, borsav, citromsav
és oxálsav. Tápértéke a céklához hasonló, de annál több fehérjét tartalmaz. Jelentős még nyerscukor- (6–9%) és
pektintartalma. Található benne karotin, C-vitamin, B 1-, B 2-, és PP-vitamin.
4.2. Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
4.2.1. RENDSZERTANA
A libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába tartozó kétéves növény. BALÁZS és FILIUS (1973) Beta vulgaris
ssp. esculenta var. cicla, BORISZOVA és munkatársai (1979) Beta cicla L. ssp. occidentalis europaea néven
ismertetik, illetve tartják nyilván. YAMAGUCHI (1983) a Beta vulgaris fajon belül sem alfajként, sem
változatként nem különbözteti meg, de megjegyzi, hogy annak fehér színű alakja. SPITTSTOESSER (1990) a
Beta vulgaris cicla csoportjába sorolja.
4.2.2. NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE
Az első évben fás karógyökeret (répatestet) és levélrozettát, a második évben magszárat fejleszt és magot érlel.
539
Created by XMLmind XSL-FO Converter.