Általános ismeretek

Fészkesvirágúak
A termés és a mag a cikóriáéhoz hasonló, de annál zömökebb, a magon lévő bóbita pedig erőteljesebb. A mag
2–3 mm hosszú, 1 mm széles és kb. ugyanolyan vastag, ezermagtömege 1,2–2,0 g, csírázóképességét 4–5 évig
megtartja.
4.2.2. ÉLETTANI JELLEMZÉSE
Hőigénye. Mindkét változata hidegtűrő (0, mínusz 1 °C), a nagy meleget nem bírja, ilyen körülmények között
fejlődése nem kielégítő (YAMAGUCHI, 1983). Hazai megfigyelések szerint optimális hőigénye a fejes
salátáéval megegyezően 13–16 °C (BALÁZS–FILIUS, 1973). Meleg nyarú mérsékelt övi termőhelyeken csak
tavaszi, kora őszi, illetve őszi termesztésre ajánlják (THOMPSON–KELLY, 1957). SPITTSTOESSER (1990)
szerint 15–21 °C közötti hőmérsékleten fejlődik legjobban.
Fényigény. Kifejezetten hosszúnappalos növény, ilyen körülmények között fejesedés nélkül magszárba megy
(BALÁZS–FILIUS, 1973).
Vízigénye nagy, ezért öntözés nélkül nem termeszthető sikeresen.
Tápanyagigénye nagy. Közepesnél jobbnak minősülő átlagtermés esetén hektáronként 180 kg nitrogén, 50 kg
foszfor és 400 kg kálium tiszta hatóanyagot von ki a talajból (BALÁZS–FILIUS, 1973).
4.3. Fajtái
• Az endívia változatai közül Nyugat-Európában az Ankas, a Bubikopf, a Golda, a Güne Krause, a Rosabella, a
Stamm 5 és a Stamm 15, az Amerikai Egyesült Államokban a Deep Heart, a Green Curled és a Sadad King,
Oroszországban a Mohavidnüj és a Zelenüj Kudranüj fajtákat termesztik.
• Az eszkarol változat legismertebb, legelterjedtebb fajtái az amerikai kontinensen a Broad Leaved Batavian, a
Florida Deep Heart, a Full Heart Batavian, Európában pedig az Escariol Grüne Breite Vollherzige és az
Escariol Gelbe Breite Vollherzige, valamint a Bagonija sirokolisztnaja fajtákat termesztik.
4.4. Termesztés
Termesztésére az egész ország területe alkalmas. A talajjal szemben különleges igénye nincs. Legjobban
azonban a gyorsan fölmelegedő, középkötött, jó vízgazdálkodású talajokon díszlik. A túlságosan kötött,
levegőtlen talajokat nem szereti, ezeken nem fejlődik rendesen. Kémhatás tekintetében a 6,5–7,8 pH-érték
közötti talajok ideálisak számára.
Az endívia termesztése és felhasználása minden tekintetben hasonló a fejes salátáéhoz. A termesztés
időzítéséhez tudni kell, hogy betakarítására általában a vetés után 90–95 nap múlva kerülhet sor.
Nálunk elsősorban olyan őszi fogyasztásra másodterményként számításba vehető növény, amely július közepe és
október vége között foglalja el a területet. Valamennyi, erre az időpontra már betakarított korai zöldségféle jó
előveteménye, így pl. a zöldborsó, a spenót, a korai burgonya és a korai káposztafélék.
A talaj-előkészítést az endívia termesztéséhez is a többi másodvetésű növénynél szokásos módon kell
elvégezni. A sekély tarlóhántást a terület lezárása, majd elmunkálása kövesse. A tarlóhántás eszköze – az
elővetemény jellegétől és a talaj típusától függően – lehet kultivátor, illetve tárcsa is.
Szaporítása állandó helyre vetéssel és palántaneveléssel lehetséges. Körülményeink között palántaneveléssel
érdemesebb szaporítani. A vetés időzítése a szaporítási módtól és a tervezett fogyasztási időszaktól függő.
Palántanevelés esetén általában a vetéstől a betakarításig 18–22 hetet lehet számítani. Ebből 6–7 hetet vesz
igénybe a palántanevelés.
Palántaneveléshez a magvakat a tervezett szedési idő előtt kb. 20 héttel kell elvetni 1–1,5 cm mélyen. A
palánták a sűrű térállást nem bírják, ilyen körülmények között megnyúlnak, ezért ritkábban kell vetni (1,5 g/m 2 ).
A biztonságot és a válogatás lehetőségét is szem előtt tartva általában úgy számolnak, hogy 1000 palánta
fölneveléséhez 3 g magra van szükség, és 100 m 2 palántanevelő felülethez 30–50 g a vetőmagszükséglet.
Nyári fogyasztásra február utolsó, március első napjaiban vetik, fóliasátorba. A palánták április első napjaiban
már kiültethetők. Ebben az esetben a szedésre június végén, július elején kerülhet sor.
425
Created by XMLmind XSL-FO Converter.