Általános ismeretek

Kabakosok
Magnézium
(MgO)
0,05
Nitrogénből felvett 0,2 kg érték nem tűnik nagy mennyiségnek azok számára, akik tudják azt, hogy mennyire
fontos szerepet játszik a kiegyenlített, folyamatos nitrogénellátás az eredményes uborkatermesztésben. Az
intenzív, nagy termőképességű fajták nitrogénfelhasználása a termésképzés megindultával különösen megnő.
Ezt a fokozódó nitrogénigényt – főképp a humuszban szegény, laza talajokon – többszöri fejtrágyázással kell
kielégíteni. Szükségességét a növények alsó leveleinek előbb enyhe, majd egyre intenzívebb sárgulása mutatja.
Levélanalízis esetén a 0,1%-nál kevesebb NO 3 a nitrogén hiányát, illetve utánpótlásának szükségességét jelenti.
A nitrogénhiány elsősorban a növényházi szalmabálás termesztéskor, erős szalmás talajtakarás esetén, illetve
humuszban szegény, gyorsan kimosódó homoktalajok művelésekor jelentkezik.
Foszforból a táblázati érték 0,15 kg. Noha ez a mennyiség kicsi, a növények zavartalan fejlődéséhez és
termésképzéséhez a talaj bőséges foszforellátottságára van szükség. A szakértők ezért az 1:4:1 = N:P 2O 5:K 2O
hatóanyagarányt javasolják az uborka tápanyag-utánpótlásakor.
Szántóföldön ritkán, termesztőberendezésekben gyakrabban tapasztalhatók hiánytünetek. Ennek jeleként az
idősebb leveleken áttetsző sárgás, vizenyős foltok jelentkeznek. Ezek a foltok később kiszáradnak, a levelek
szélüktől befelé zsugorodva elhalnak, végül a levélnyelek is leszáradnak. E hiánytünetek jelentkezése mögött
igen gyakori a foszfor felvételét bénító savanyú tőzeg nagyarányú jelenléte a termesztőközegben!
Levélanalízissel kitűnően ellenőrizhető a növények foszforellátottsága. A 0,7–1,0% P 2O 5 vizsgálati érték jónak
tekinthető, 0,3% alatt hiánytünetek jelentkeznek.
Kálium. Az uborka káliumigénye a tenyészidőben folyamatos és jelentős, amint azt a 0,40 kg-os táblázati érték
is jelzni. A téli hajtatásban feltétlenül ajánlott kénsavas káli alkalmazása. Késő tavasszal, illetve szántóföldi
termesztéshez a klórtartalmú kálisók is alkalmazhatók a tápanyag-utánpótlásban. Káliumhiány esetén csökken a
növekedési ütem, az internódiumok rövidebbek, a levelek kisebbek lesznek. Az alsóbb, idősebb leveleken
bronzos, sárgászöld elszíneződés jelentkezik, főként a széleken. A levélerek zöldek maradnak.
Levélanalízis esetén a kifejlett lomblevelek K 2O-tartalma 2,5–5,0% között jó káliumellátottságot jelez.
A kalcium felvétele jelentős, mennyiségileg a nitrogénével azonos. Hiánya csak erősen savanyú, tőzeges
földkeverékekben fordulhat elő, mert talajaink általában elegendő meszet tartalmaznak. A mészhiány tüneteit
fehéres, elhaló foltok jelzik a zsenge, fiatal leveleken, továbbá a hajtáscsúcs elhalása is jelentkezhet.
A levelek analízisekor 3,3%-nál már hiánytünetek, 5,0% alatt rossz, 8,0–16,0% között jó kalciumellátottság
állapítható meg.
Magnézium. Mint a klorofill alkotóeleme, feltétlenül szükséges a növények erőteljes, üde fejlődéséhez. Hiánya
nem tekinthető általánosnak. Magnéziumhiány esetén érközi klorózis észlelhető, súlyos esetekben csak a
levélerek maradnak zöldek. A hiányt nagy adagú kálium kijuttatása is előidézheti.
Levélanalízis esetén a 0,4–0,6% közötti érték rossz ellátottságot, 0,37% hiánytüneteket jelent. 0,7–1,3% MgOtartalom
esetén jó az ellátottság.
Az egészséges fejlődéshez szükséges mikroelemeket, mint a Fe, Mn, B, Zn, Cu, Mo, a szükségszerűen
istállótrágyázott termőtalajban kevés kivételtől eltekintve elegendő mennyiségben megtalálja az uborka.
Ezenkívül úgyszólván mindig és mindenhol sor kerül a tenyészidő derekán egy-két alkalommal teljes trágya-
(Volldünger) készítmények kijuttatására, permetlében vagy öntözővízben oldva. Ez fedezi a növények
nyomelemszükségletét is.
3.3. Termesztett fajták, fajtakiválasztás
A magyarországi fajtaválasztékot a hazai nemesítőmunka mellett a világhírű holland uborkanemesítés
eredményei alakítják. Japán és az Amerikai Egyesült Államok fajtái – az ott folyó intenzív és dinamikus fajtaelőállítás
ellenére – Európában nem jutnak nagy szerephez. A fajták kínálata szinte évente jelentősen bővül, új
tulajdonságokat hordozó fajtákkal gazdagodik. Növekszik a jó és a még jobb fajták közötti versengés. Ennek
egyik fontos területe az utóbbi években a betegség-ellenállóság mértéke volt. A két fő fajtatípuson (saláta- és
298
Created by XMLmind XSL-FO Converter.