Általános ismeretek

Termesztéstechnikai munkák
A sorok és a sorközök teljes takarása kisüzemi módszer. Ilyenkor a takarás után készített lyukakba ültetnek. A
szamóca és néhány kisebb tenyészterületet igénylő zöldségnövény takarási módja.
A papírt ritkán és kivételes esetekben használják takarásra. A legtöbbször az aprómagvak vetését, a friss
tűzdeléseket és átszövetés idején a gomba táptalaját takarják vele. Célja a párolgás és párologtatás csökkentése,
a talaj kiszáradásának megakadályozása. A palántákat csak nagyon rövid ideig takarják (inkább árnyékolásról
van itt szó), és keléskor az aprómagvakról azonnal leszedik a takarót.
Külföldön (Angliában, Németországban) takarásra igen gyakran használják a különféle ásványiolaj-emulziókat.
Ezek a talajra kipermetezve vékony, filmszerű réteget alkotnak. Védenek az erózió és a homokverés ellen. A
csírázást, a növények kelését, kibújását nem gátolják. Leggyakrabban az apró magvú és a lassan kelő
növényeknél alkalmazzák. Hatása rövid időtartamú, általában a kelésig érvényesül.
A talaj festése nem tartozik ide közvetlenül, de mivel hatása a takarással csaknem azonos, itt említjük meg. E
módszerrel is a talaj hőgazdálkodását és a fény jobb kihasználását lehet javítani, illetve növelni. Drága módszer,
ezért a gyakorlatban nem terjedt el. Helyette inkább a termőhely kiválasztására kell gondot fordítani. Korai
termesztést csak laza, világos színű talajokon érdemes folytatni.
7.1.3. A NÖVÉNYEK VÉDELME
Ide tartoznak a legfontosabb ápolási munkák, a betegségek és a kártevők elleni védekezés, valamint a
vegyszeres gyomirtás.
A rendszeres növényvédelem (a betegségek és kártevők elleni védekezés) ma a zöldségtermesztésben
nélkülözhetetlen. Elhagyása vagy nem körültekintő alkalmazása terméskiesést, tetemes károkat idézhet elő.
Jelenleg a növényvédelem a termesztési technológiák egyik legfontosabb eleme.
A kártevők és betegségek ellen közvetett és közvetlen módon lehet védekezni. Közvetett módszer a helyes
talajművelés, a trágyázás és a vetésforgó alkalmazása. Közvetlen módszer a kémiai és biológiai növényvédelem.
Közülük a kémiai az elterjedtebb. A biológiai eljárások ma még kisebb jelentőségűek, bár célszerű lenne minél
nagyobb arányú kimunkálásuk és elterjesztésük.
A növényvédelem költséges ápolási munka. Fontos, hogy megelőző legyen. Kezdődjék a talaj fertőtlenítésével
és folytatódjék a mag, valamint a növény védelmével.
A növényvédő szerek száma igen nagy. Vannak közöttük szerves és szervetlen hatóanyagúak, rovarirtók,
baktérium- és gombaölők. Közülük mindig csak a célnak megfelelőt szabad használni.
A védekezéskor figyelembe kell venni a következőket:
a) a zöldségnövények igen vegyszerérzékenyek;
b) a védelem szükségességét illetően igen nagy közöttük a különbség, a vöröshagyma, a paradicsom rendszeres
védelmet igényel, a spenótnak és a petrezselyemnek azonban alig van károsítója;
c) a növényvédelmi előírásokat mindig szigorúan be kell tartani (dózis, védőeszközök, várakozási idő stb.).
A zöldségtermesztésben a legtöbb gondot a gyomok okozzák. A termesztés eredménye, jövedelmezősége igen
gyakran attól függ, hogy mennyire sikerült az állományt gyommentesen tartani. Kártételük sokféle. A
termesztett növénytől elvonják a területet, a vizet, a fényt, a tápanyagot, és elősegítik a kártevők, betegségek
elszaporodását. Ezenkívül nehezítik a betakarítást és rontják a termés minőségét is.
Vannak közöttük elnyomók (térparaziták) és élősködők. Az élősködők közül a zöldségtermesztésben a legtöbb
gondot a dohányfojtó szádor és az aranka okozzák. A szádor a paradicsomot, az aranka pedig elsősorban a
palántakorú paprikát károsítja.
A térparaziták szintén veszélyesek. Közülük a mezei acatot, a tarackot, a szulákot, a vadrepcét, a kövér porcsint,
a muharokat, a kakaslábfüvet, a fehér libatopot és a parajféléket kell kiemelni.
Irtásuk lehet mechanikai és kémiai. Ebben a részben csak a kémiai módszer, a vegyszeres gyomirtás általános
jellemzésével foglalkozunk. A részletezést az egyes növényeknél ismertetjük, mivel a gyomirtás a technológiák
egyik eleme.
147
Created by XMLmind XSL-FO Converter.