Általános ismeretek

Ernyősvirágúak
rövid tenyészidejű fajtákkal kezdjük, és a hosszú tenyészidejűekkel fejezzük be. A piacképes áru fajtára
jellemző alakú, egyöntetű méretű, tiszta, leveleitől és gyökereitől megtisztított, ép, tárolásra érett és egészséges.
Az I. osztályú áru vállátmérője szeptember 15-ig legalább 4 cm, szeptember 16-tól pedig legalább 6 cm. A II.
osztályúé 3 cm, 4 cm.
Az érést ezenkívül a tenyészidő hossza és az alsó levelek sárgulása jelzi.
A zellerlomb az utóbbi években lett keresett áru. Felhasználói a konzerv-, a hűtő-, valamint a szárítóipar. Nincs
külön technológiája. A gumójáért termesztett növény lombját értékesítik. Betakarítási ideje csak néhány nappal
előzi meg a gumóét. Ebben az esetben a betakarítás kétmenetes, először a lombot kaszálják le, majd a gumót
takarítják be.
A zeller betakarítható kézzel, félig gépesítve és géppel. A kézi csak kisüzemi betakarítási mód. A félig gépesített
módszer nagyüzemi eljárás, ott használják, ahol nem állnak rendelkezésre betakarítógépek. Itt a kiemelést
géppel, a szedést, gyűjtést kézzel végzik. A kiemelőgépek ugyanazok, mint amelyeket már a többi gyökérfélénél
említettük. A gépi szedés nagyüzemi módszer. Használhatók hozzá a nyűvő és ásó rendszerű gépek egyaránt.
Közülük csak a VICON cukorrépaszedőt emeljük ki, amely zellerszedő adapterrel is ellátható. Két sort szed,
munkasebessége 2,5–3,5 km/h, teljesítménye 1 ha/h.
A terményt a szabványnak megfelelően kell előkészíteni. Ez történhet kézzel vagy géppel. Az egyik legjobb
géptípus a holland VICON zellertisztító. A gyökereken kívül eltávolítja a földszennyeződést is. Teljesítménye 1
t/h. Kiszolgálásához általában 6 személy szükséges.
A termésmennyiség a fajta és a termelőhely függvénye. Általában 15 t/ha és 35 t/ha között változhat. Sajnos
sokszor baj van a technológiai fegyelemmel, így az országos átlag csak 1–1,2 t/ha. A levélzöld mennyisége 15–
20 t/ha.
3.4. Hajtatás
A zeller elsősorban szabadföldi növény. Jól tárolható, így az évi szükséglet jórészt szabadföldi termesztéssel is
kielégíthető. Ebből következik, hogy hajtatása jelentéktelen, csak az utóbbi időben kezdett elterjedni.
Fűtött fóliás létesítményekben hajtatják. Szaporítási módja palántanevelés, amely lehet tűzdelés nélküli és
tűzdeléses. A mag január közepén vethető, a tűzdelés időpontja február eleje, az ültetésé március vége. A
magszükséglet 0,5–1 g/m 2 , tűzdelés esetén 3–4 g/m 2 , a palántákat tápkockába tűzdeljük (4×4 cm-es). A
kiültetésre alkalmas palánta 4–6 lombleveles és 10–15 cm magas.
A talaj-előkészítés, a trágyázás azonos a többi gyökérféléével, azzal a különbséggel, hogy itt 5–8 kg/m 2
mennyiségben érett istállótrágyát is adunk.
Kézzel, ültetőfa vagy -kanál segítségével ültetik. A művelési mód sík, az elrendezés soros. A tenyészterület 30–
40×10–15 cm.
Ápolási munkái az öntözés és a növényvédelem.
A szedés júniusban már akkor elkezdődhet, amikor a gumó átmérője a 20 mm-t eléri. Értékesíthető darabos
árukánt és csomózva, természetesen mindként esetben lombbal. Egy-egy csomóba 5 db növény kerül. 1 m 2 -ről
20–25 db, illetve 4–5 csomó takarítható be. A gumót értékesítés előtt meg kell mosni, a lombot azonban gyorsan
meg kell szárítani, mert vizesen könnyen bemelegszik.
3.5. Ökonómia
A hagyományos, kézi munkán alapuló technológia nagyon munkaigényes. A hektáronként szükséges gépi
munka 500–600, a kézi pedig 1300–1400 óra. Félig gépesített és gépesített technológiával 100, illetve 1000 óra
alá csökkenthető. A teljes gépesítés további csökkentési lehetőséget rejt magában. A ráfordítás 100–120 ezer
Ft/ha, a bevétel 140–160 ezer Ft/ha.
3.6. Magtermesztés
395
Created by XMLmind XSL-FO Converter.