Általános ismeretek

A zöldségtermesztés élettani alapjai
A zöldségnövények tápanyagigényének megállapításához fő kiindulási alap, hogy milyen tápelemeket milyen
mennyiségben vesznek fel, miből mennyi található a növényrészekben azok maximális növekedése, fejlődése,
illetve terméshozama esetén. Az egyes zöldségfélék teljes zöldtömegével, illetve termésével a talajból kivont
tápanyagok mennyisége – elegendő felvehető tápanyag jelenlétében – legnagyobb mértékben a terméshozamtól
függ, de jelentős módosító szerepe lehet a talaj tápanyag-ellátottságának is. A luxusellátottságú talajokon
megnövekszik a növényrészek tápelemszintje. Befolyásoló szerepe van a talaj vízellátottságának és egyéb
tulajdonságainak is. A zöldségnövények tápanyagszintjére vonatkozó irodalmi adatok általában nagyobb
számértékűek a szükségesnél, mert a kísérleteket többnyire bőséges tápanyagellátással folytatják. Jelentős a
talajban visszamaradó növényrészek és az elszállításra kerülő növényrészek tápanyagtartalmának elkülönítése.
A növények zavartalan tápanyagellátásához a teljes biomassza képződéséhez szükséges tápelemeket
rendelkezésre kell bocsátani, ami főleg tápanyagban szegény talajon jelent fontos feladatot. Tápanyaggal jól
ellátott talajon a betakarított terméssel elszállított tápanyag pótlása a feladat.
Az egyes zöldségfajok teljes zöldtömegéből táplálkozásra felhasznált részarány igen eltérő. Pl. 100%-nak véve a
felhasznált növényrész tömegét, a fejes saláta 20, a karalábé 30, a karfiol 50, a kelkáposzta 60, a fejes káposzta
5%-a maradhat vissza a talajon.
Az egyes növényrészek tápanyagfelvétele is nagymértékben különbözik (14. táblázat). A táblázat alapján az
egyes tápelemek egymáshoz viszonyított aránya is összehasonlítható. A legnagyobb mennyiségben a N-t és a K-
ot veszi fel a növény, amelyekből átlagosan 2–3 g épül be 1 kg biomasszába. A leszedett termésben ez az arány
az 50 g/kg számértéket is meghaladhatja, pl. a spárga káliumtartalmában. Ezeket követi a Ca részesedési aránya,
a teljes biomasszára vonatkoztatva 1–3 g/kg értékkel. A P és a Mg részesedése a zöld biomasszában 0,2–0,5
g/kg körül alakul, vagyis durván egy nagyságrenddel kisebb, mint az előző három tápelem részaránya.
14. táblázat - A tápelemek megoszlása az uborka (U) és a paradicsom (P) növényrészei
között (%)
Megneve
zés
Levél Szár Termés Gyök
ér
U P U P U P U P
Friss
tömeg
10,
6
12,
3
8,6 12,
5
80,
3
74,
3
0,
5
0,
9
N 23,
0
K 19,
1
P 19,
0
27,
0
17,
5
18,
2
12,
4
16,
6
10,
9
21,
0
21,
0
27,
9
63,
9
63,
9
69,
4
51,
1
60,
9
53,
0
0,
7
0,
4
0,
7
0,
9
0,
6
0,
9
Ca 77,
6
76,
6
7,4 18,
9
14,
7
3,1 0,
3
1,
4
Mg 49,
8
44,
2
11,
3
31,
7
38,
3
23,
4
0,
6
0,
7
Megállapítható az is, hogy az egyes zöldségfajok 1 kg tejes zöldtömegük előállításához az egyes tápelemekből
egymástól nem nagyon eltérő mennyiségeket vesznek fel. A talajból kivont mennyiség lineárisan változik az
előállított zöldtömeggel (47. ábra).
47. ábra - Tápanyagfelvétel a zöldtömeg függvényében
71
Created by XMLmind XSL-FO Converter.